Fogalmam sincs, hogy miként kezdjek hozzá, milyen szálon induljak el, de egyszer csak el kell, hogy kezdjem… Nem igaz?
Olyan vagyok, mint egy gyermek, olyan kíváncsisággal várom a holnapot, s merengek el a tegnap tanulságain, annyira jól érzem magam!
Fantasztikus, ahogy megélheted magad, mikor azt sem tudod, hogy miként dolgozd gfel a boldogságot, mert a boldogságot is fel kell dolgozni ám, nem csak a fájdalmat, a gyászt, az elhagyatottságot, főleg, ha ez a boldogság hirtelen tört elő.
Talán nem is kellene eze ennyit filozofálni, csak meg kellene élni.
Ám akkor nem is én lennék, ha nem merengenék el a körülöttem zajló eseményekről.
Erre mondják, hogy ” mint derült égből villámcsapás”.
Vagyis számomra ez olyan, mint borult égen szivárvány, egy gyönyörű színek által egybeolvadt szivárvány.
Fantasztikus, csodálatos, megélt pillanatok egyvelege.
Kell nekem, ez a felemelő érzés, mivel alkotásra buzdít, mélyen magamba tudok merülni más által..
Magamnak, veled…