Nehéz nem merengeni azon, hogy mennyire nehéz otthontól távol, vagy otthon nélkül.
Alkalmazkodni, beilleszkedni egy új közegbe, emberekkel ismerkedni, még úgy is, ha alapvetően egy kommunikatív, könnyen ismerkedő valaki is az.
Egyébként fantasztikus lehetőség adódik abból, ha valaki előnyös lakás- és otthoncserét hajt végre, hiszen sok szempontot figyelembe véve, bővül az ismerete, az érzelemvilága.

Kezeimben tartom arcom,
Megvívtam mára harcom…

Fogalmam sincs, hogy miként kezdjek hozzá, milyen szálon induljak el, de egyszer csak el kell, hogy kezdjem… Nem igaz?
Olyan vagyok, mint egy gyermek, olyan kíváncsisággal várom a holnapot, s merengek el a tegnap tanulságain, annyira jól érzem magam!
Fantasztikus, ahogy megélheted magad, mikor azt sem tudod, hogy miként dolgozd gfel a boldogságot, mert a boldogságot is fel kell dolgozni ám, nem csak a fájdalmat, a gyászt, az elhagyatottságot, főleg, ha ez a boldogság hirtelen tört elő.
Talán nem is kellene eze ennyit filozofálni, csak meg kellene élni.
Ám akkor nem is én lennék, ha nem merengenék el a körülöttem zajló eseményekről.
Erre mondják, hogy ” mint derült égből villámcsapás”.
Vagyis számomra ez olyan, mint borult égen szivárvány, egy gyönyörű színek által egybeolvadt szivárvány.
Fantasztikus, csodálatos, megélt pillanatok egyvelege.
Kell nekem, ez a felemelő érzés, mivel alkotásra buzdít, mélyen magamba tudok merülni más által..
Magamnak, veled…

Miért a szó, mikor ezer kép ad tanúbizonyságot,
S térképez fel titkosabbnál, titkosabb álmot?
Szemünkben minden gondolat meg van írva,
Hiába a könny, titkoljuk sírva.

Seni seviyorum!