Múlt

Volt egy időszak az életemben, amikor rengeteg versem fogant, s szerettem alkotni, boldoggá tett; majd jött egy aligha nevezhető “termékeny időszaknak” 2 év. (Hú, ez nehéz mondat volt:-)
Mindennek meg van az oka, egyszerűen nem volt ihletem, s nem volt úgynevezett múzsám…
Mostanában viszont visszatért az ihlet, újra alkotok, habár most még nem azzal a hévvel, amivel abban az időszakban, amikor rengeteg remek versem megszületett.

Elgondolkoztam magamon, hogy ez az időszak, amiben jelenleg élek, amit éppen megélek, miben visz előre, s miben hátrányos, ha fogalmazhatok így…

Szeretek előre nézni, s a múlton rágódni, a szó pozitív értelmében, szeretem átrágni bizonyos lépéseimet, tetteimet, érzéseimet, s ez általában akkor szokott menni, amikor már túl vagyok azokon, s nem befolyásol érzelem, tehát teljesen hidegen hagy lelki, és érzelmi szinten, viszont érdekel, mint személyiségem alakulásának egy szerves része. A döntéseim, a kapcsolataim -nem csak párkapcsolati-, a szokásaim, az öltözködésem, s minden ami velem kapcsolatos.
Napról- napra változik, s fantasztikus érzés ezeket egy bizonyos idő elteltével bírálni.

Például az is sokat elárul, hogy miként, hogyan kommunikálok a gyermekemmel, a becézésekből, de még egy esti mese felolvasásakor is sokat árulok el a személyiségemről, s egyáltalán a vele való kapcsolatomról.

Például sokáig nem szerettem, ha hozzám érnek, pontosabban leginkább az arcomhoz. Azt már intimnek, túlzottan bensőségesnek tartottam.
Most viszont elengedhetetlen része az életemnek a tartós kapcsolataimban az érintés minden egyszerű, apró formája, ha csak a könyökünk is összeér, ha csak megsimítja az arcomat(!), egyszerűen fantasztikus, lelkileg önmagunkkal békében lenni, s azt érezni, hogy megérte felébredni, s érdemes nőnek lenni.

Szeretem a fényképeket, szobrokat, főként a fekete- fehér képek érintenek, fognak meg, a mélyemig hatolnak.
Egyszerűen megihletnek, a zene is erővel bír felettem, s képes befolyásolni a gondolataim menetét, az érzéseimet, s olyan dolgok törnek elő belőlem, ami nem került volna “színre”, de a egy adott kép, vagy tempó, zene, hang kiváltotta.