Azt hiszem, emberként, nőként is nagyon fontos, hogy érezzem: szeretnek, s éreztethessem, hogy szeretek.
Leginkább, elsősorban a szavak világában tudom kifejezni, hogy mit is érzek, mit gondolok, mi zajlik belül.
Ennek ellenére, mégis sürgős késztetést érzek a fizikai síkon való szeretet kinyilvánításra is. Érintések, simogatások, szemkontaktus, egyáltalán; a másik közelsége…
Emberek vagyunk, s már csecsemőkorban is mennyire igényeltük a testkontaktust!
A szoptatás, simogatások, fürdetés és a puszik-mindenhová…
Majd, amikor felnövünk, azt hisszük, hogy erre -legalábbis mennyiségi szinten- nincs szükségünk, ám nagyot tévedünk, a testi kontaktus, legyen szó gyermekünkről, vagy szerelmünkről; nagyon fontos és nélkülözhetetlen az egyensúlyhoz, a boldogsághoz.
Nem vagyok egyensúlyban teljesen.
