2009.07.08.

Ez az esős idő, egyszerűen nem találom a helyem, kiszaladnék a világból, nem állnék meg egy hamar, csak futnék, futnék, a cipőm talpa már lekopna a lábamról, a talpam véres lenne a kavicsoktól, de akkor sem adnám fel, kitartanék amellett, hogy kifutok véglegesen a világból.
—-olyan fájdalmas, és szánalmas lenne, annyira nem emberhez méltó, mégis annyira emberi.
Csak futni, futni, szinte a kínok elé, meg nem állva semmilyen akadály, vagy akadálynak tűnő fogalom előtt.
Nem adhatom fel, nem adhatom fel, nem futamodhatok meg, nem sza-bad-fel-ad-nom!!!!!
Ki kell tartanom, ha már a verejtéktől nem is látok, de akkor sem adhatok fel.
Csak a cél lebegjen a szemem előtt, semmi nem számít meg kell, hogy valósuljon az elgondolás, NEM-SZA-BAD-FEL-AD-NOM!!!!
Ha feladom, nem fogják nekem soha elhinni, hogy én valóban képes vagyok végigfutni ezt a távot,de ha megteszem, akkor nincs kétség afelől, hogy életre születtem, hogy érdemes vagyok élni, s boldognak lenni.
Mindjárt ott vagyok………….