B
3Amikor ezeket a sorokat alkotom, valami lehetetlen helyen vándorol, barangol az én még egészen fiatalnak tetsző lelkem…
Érdekesnek találom, hogy megfogalmazhatatlan, és definiálhatatlan a lélek, mint fogalom.
Mindenki próbálkozik, de senki nem tudja az igazat.
Egy biztos: nagyon erős és furmányos egy “találmány” a jó Isten részéről, mert mind- mind lehetetlen helyzetbe sodorva gazdáját nem lehet hibáztatni ‘AZT’.
Az jutott most eszembe, hogy vajon az agyunk, illetve gondolkozásunk, és intelligenciánk a lelkünk szerves része e, vagy egy külön, és más kategóriába sorolandó “valami”? 🙂
Nem tudom, de majd utána olvasgatom, ám valószínű, hogy valamely vallásnál lyukadok ki; mint mindig.
Mi az oka, a deja vu érzésnek?
Miért van az, hogy sokszor úgy érzem, ennek ÍGY kellett történnie, miért?
Most mennem kell, de nyitva hagyom ezt a kérdést…
Folyt. köv. pár óra múlva.