Kezem megremeg,
S elmémben a képzelet
Hálóját egy dolog köré fonja,
Mindenem egy gondolat uralja.
Olyan egyszerűen le lehetne írni,
Csak egy szuszra, a levegőt magamba szívni,
S gyorsan, sebtiben kimondani,
De ezzel lehetne a gondolat varázsát
-legkönnyebben-
Unalmas szavakká kioltani.
Megremegett a belsőm,
Legtitkosabb belső énem,
Teljesen egyszerűnek,
Egésznek érzem.
Nem kell édes, mázas
Vázba a szavakat beburkolni,
Amikor a szemekkel
Lehet leginkább szónokolni…
Nem kell kifogásokat keresni,
Csak Önmagunkról megfeledkezve,
Könnyedén nevetni…
