SZÖSSZENET:)
Tekintetem,
Meztelen testemre helyezem,
Talán e gondolat szemtelen,
De megteszem,
—
Lehunytam szemeim,
Fantáziám olyan sebesen súgja a képeket,
S a szívemhez tartozó,
Még titkos képletet,
Mit én is csak sejthetek,
Tervezni ezt, előre nem lehet.
—
“Kiscsikó”…
Vad, s fiatal,
Életre való,
Nem egy egy eszköz,
Barnára festett faló…
—
Egy értékes “könyv”
Mely, többet ad minden
Írott szavával,
S ki olvassa, nem törődve
Semmilyen szabállyal
A polcról
Merészen azt leemelve,
Minden sorával egyre beljebb,
Őszintén megszerette.
—
Az élet, és az abban rejlő
Érzelem!
S ezt tudom,
Nem képzelem,
Ad mindenkinek,
Csak merd kinyújtani két
Tétlen kezed.