Régen írtam már.
Szemben állok magammal, a saját szemembe nézek, majd lecsukom azt, s belülről tapintom, ízlelem meg magam, elképzelem, ahogy fut, folyik a vér az ereimben, s megdobban ütemesen, egymást követve, valami egyedi ritmusra a szívem, s figyelek, hallgatom a testem sajátos zenéjét.
Nem tudom, hogy milyen lehet, amikor megszűnik a zene, s egy élettelen test, az ÉN TESTEM a gondolataim nélkül, a lelkem karmestere nélkül csak úgy, mint egy eszzköz hever a padlón. Vajon milyen lehet abban a pillanatban az arcom, amikor elhagyja a lelkem a testem. S a még számára ismeretlen különlegesnek hitt dimenzióba kerül, s elbúcsúzik a gondolatok világától, EGYEDÜL marad.
🙁
Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: