Esik az eső…
De én nem ázom, hiszen tető van a fejem felett.

Miért nem lehet mindig mosoly az arcunkon, miért kell erőltetett komolysággal, s sok esetben ridegen az emberekkel bánnunk, miért nem lehetünk azok, akik valójában vagyunk?
Miért kell, hogy mások véleménye érdekeljen, s akár kikérjük, mert nem vagyunk biztosak magunkban? Ez butaság, nem tudom elképzelni, hogy ennyi lenne az egész, hogy az élet nem az önmegvalósításról szól…
Szerelmes vagyok a létezés gondolatába, abba, hogy kaptam egy esélyt magamnak, magamért.
Tudom, hogy meg fogok halni, úgy, mint Te is, de addig még ÉN vagyok; ebben a testben, s tapasztalhatok, hogy a következő létezésem még tökéletesebb legyen, s ne kelljen, egy légy életét leélnem, hanem újra emberi alakot öltve, még inkább ÉN lehessek.
Fantáziadús a létezés és a lélek!
Nem akarom elfojtani, ami itt, belül fortyog, nem akarom elnyomni.
DE MUSZÁJ!
Teljesen tehetetlen vagyok az engem körülvevő társadalmi rendszerrel szemben, hiszen én is csak egy csöppnyi kis darabja vagyok ennek a nagy és erősnek, megszeghetetlennek kikiáltott szabály-halmaznak.

Néha úgy érzem, mintha bezártak volna a saját testembe, s nem lehet ez ellen mit tenni. Ez így van.

Talán, amikor elalszom, s az álmok világában járok, ami megjegyzem egyszerűen csodálatos dolog, mint az orgazmus és a szeretet, tehát amikor álmodom, és kiléphetek a testből, s csak úgy lebeghetek, s azzá lehetek, amivé éber állapotban talán soha, s a jövő és múlt összemosódva megadja rengeteg kérdésemre a választ………………………………………………………………………….. Egyszerűen csodálatos.

A szépség belülről fakad… akkor nincs rendben belül valami, mert amikor a tükörbe nézek, akkor nem látom jónak a hajam, s a bőröm is mintha pattanásos lenne.
Itt is az derül ki, hogy mennyire fontos a lelki, pszichés egészségünk. Megfoghatatlan és kiszámíthatatlan, hogy milyen csomagolást kap AZ, ami itt, belül diktálja a szavakat és teszi egyértelművé a betűhalmazokat.
Ma beletemetkeztem egy kicsit Nostradamus életébe, alkotásaiba, s merengtem…
Ennyire kiszámítható lenne az élet, a világ, nem lehet módosítani a sors lefolyását?

Elfelejtettem:

Bizony;

Fontosnak tartom, hogy az ember tudatosan élje meg önmagát, s tisztában legyen azzal, hogy az élet véges, s mindenki, akármilyen egyszerűen hangzik is, de meg fog halni, elhunyt lesz, s őt is csak egy sírhalom fogja takarni.
Maximum csak az fogja megkülönböztetni a többi sírhalomtól, hogy mennyi virág van az őt fedő betonhalmazon-

Régen írtam már.

Szemben állok magammal, a saját szemembe nézek, majd lecsukom azt, s belülről tapintom, ízlelem meg magam, elképzelem, ahogy fut, folyik a vér az ereimben, s megdobban ütemesen, egymást követve, valami egyedi ritmusra a szívem, s figyelek, hallgatom a testem sajátos zenéjét.

Nem tudom, hogy milyen lehet, amikor megszűnik a zene, s egy élettelen test, az ÉN TESTEM a gondolataim nélkül, a lelkem karmestere nélkül csak úgy, mint egy eszzköz hever a padlón. Vajon milyen lehet abban a pillanatban az arcom, amikor elhagyja a lelkem a testem. S a még számára ismeretlen különlegesnek hitt dimenzióba kerül, s elbúcsúzik a gondolatok világától, EGYEDÜL marad.

🙁

várok a húgomra, közben 250forintot dobtam ebbe a automata számítógépbe, s gondoltam megírom a gondolaataimat, ha az időm és pénzem engedi. Még van 170 forintnyi időm:) Mindjárt esnii fog az eső,, s én nem hoztam magammal esernyőt, így több,, mint valószínű, hogy el fogok ázni, s csak nézhetek, hogy más milyen előrelátó volt, hogy belerakta az esernyőjét a táskájába.