Tavasz.

Elég szeszélyesen indul ez az évszak.
Vajon, amikor még nem volt ilyen iparosiasodás, illetve városiasodás, akkor milyen lehetett ez az évszak, hogyan nyílvánult meg az állatok, növények és emberek (?) mindennapjaiban a napfény, mint éltető erő?
Azt vettem magamon észre ezzel az évszakkal, vagyis a Tavasszal kapcsolatban, hogy fáradt vagyok, és nehezen indulok be, mintha nem akarnám elfogadni a változást és lustasággal kompenzálnám a tenni nem akarásomat. Mindenképp érdekes.
Ma visszaolvasgattam a feljegyzéseimet, s rájöttem, illetve szembetűnő volt, hogy a komor tél számomra sokkal inkább alkotó, és alkotásra való időszak, mint a mostani, amikor elindul a természet és eláraszt mindent az éltető erő, a napfény.

Biztosan bennem van a hiba.

A Tavasz a megtisztulás időszaka.
Jó érzés, ha osztályozni, rendszerezni tudod az életedet egy új időszak előtt.
Az emberi kapcsolataidat is, nem csak a környezetedet, ahol élsz.

Most eszembe jutott a karma, a reinkarnáció, mint fogalom.
A minap olvastam arról, nem tudom, hogy mennyire valós, de azt írták, hogy elhunyt hozzátartozók szeretnének beférkőzni, bejutni az életedbe egy abortusz esetén.

Azon is el szoktam merengeni néha, hogy vajon mmi lehettem előző életemben?
Nem tudom elképzelni, de azt sejtem, hogy nem nő. Most valószínű, hogy azért születtem női testbe, hogy megtanuljak pár dolgot, hogy átérezzem a női sors szépségét, s alárendeltségét.

Például, amikor a gyermekemmel voltam várandós, az első pillanattól éreztem, hogy leány gyermek, nem tudtam elképzelni, hogy fiú legyen, valahogy egy belső érzés súgta, hogy leány…

Furcsa ez a 6. érzék… De úgy érzem, csalhatatlan, csak nem minden esetben hallgatunk rá…