Lehajtott fejjel nézem a padlót,

S kérdem magamtól mit tettél megint Te ostoba?

Nem tudok úszni, és e süllyedő hajót

Amikor írok, alkotok, vagy csak elmerengek; akkor halk vagyok, s nem adok ki hangokat, nem beszélek, még csak sóhajtani sem szoktam többed részt. Ezeket a perceket, órákat magamban élem meg, szinte a környezetem teljes kizárásával.
Tudni kell, ehhez azt, hogy általában, vagyis leginkább nagyon sokat beszélek, kimondhatatlanul nagy bennem a közlékenységi vágy, és az emberek – már akik megérdemlik iránti tisztelet.
Azt mondta nekem egyszer egy okos ember, aki mellesleg elkészítette számomra a saját szám misztikámat, hogy hiába a sok beszéd,a lelkem egy része, egy igazán féltett része burokban marad, még a hozzám közel állókkal sem beszélem meg, azoknak sem mondom el, azokkal sem osztom meg.
Ez így igaz.
Amikor ezt nekem mondta, nem értettem vele egyet, hiszen mindent elszoktam mondani…
Viszont, mostanában,amikor sokkal, de sokkal többet fordulok magamba, rájöttem, hogy a valós érzelmeimről valóban nem beszélek.
Nem megy, egyszerűen nem érzek rá késztetést.
Amikor valakivel elkezdek társalogni, beszélgetni, nem belső monológot tartok, csak a felszínes, sivár dolgokat osztom meg, s hallgatom végig.

Nem tudom miért érzem úgy, hogy nagyon kevés olyan ember létezik, aki értelmes, s érthető az, amit el akar mondani, vagyis el tudja mondani érdekesen, és pontosan, amit gondol az adott dologról.
Az érzelmekről nem is beszélve. nem is jut eszembe most egyetlen ember sem, aki az érzelmeit ki tudná helyesen fejezni, és ŐSZINTÉN.

Szinte csak olyanok jutnak eszembe, akik hazugságban élnek, s még maguknak sem vallják be, hogy nem ez kell nekik, ami van, amiben élnek.

Holnap Valentin- nap lesz…
Bálint nap….
Február 14.
Örömként a hétköznapokat, hétköznapként az ünnepeket…
Furcsa dolog, hogy a szerelemre, s szeretetre fel kell hívni a figyelmet.
Hiszen a szerelem és a pénz az a két fogalom, ami a mindennapjainkat bearanyozza, s sok esetben beárnyékolja… Tehát mindennapjaink része.
Akkor mégis miért kellene úgy csinálni, mintha ez a nap hirtelen eszünkben juttatná, hogy szeretünk valakit, vagy szerelmesek vagyunk???

A mai címemről még nem is írtam: Temperamentum.
Ez abból jött, hogy elgondolkoztam, hogy milyen is vagyok valójában…
Miért nem tudok megharagudni, haragot tartani, és kimondani, ha valami bánt, miért nem tudok “nagyjelenetet” csinálni, miért tartom magamban a fájdalmaimat, melyek rendszerint előbb- utóbb úgyis felszínre kerülnek valamilyen formában, s előtörnek csak úgy, mint, amikor a vulkán kitör.
Nem akarom magam egy vulkánhoz hasonlítani, most jut eszembe, mert amikor a régen tartogatott fájdalom előtör is belőlem, ekkor sem zúdul, akkor sem éget, akkor sem forró, hanem csak úgy ömlik, s mindent elmos. Mert akorra már, mire előbukkan, a megbocsátás, és megértés övezi körül általában a gondolataimat, tetteimet, szavaimat.

A temperamentumomat nem nevezném temperamentumnak…
Rossz ez így…
Jobb lenne kiadni magadból, ami fáj, Te buta lány…

Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A “kis” emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.
/Mark Twain /

a szerelem nem egy szeszélyesen vagy véletlenszerűen megnyilvánuló “bűvös” vonzerő, hanem egy olyan elfojthatatlan, mély-tudati érzelmi állapot, amely az érzelmi, mentális és spirituális fejlődésünkhöz szükséges életfeladataink felvállalását hivatott kikerülhetetlenné tenni.

Meg kell tanulni, hogy nem szabad bízni senkiben, s nem szabad elhinnünk minden szavát senkinek.
A bizalom nem egy egyszerű folyamat.

Egy napon arra ébredsz, hogy nem ez az igazi “én vagyok”, érzés…
Egy napon arra ébredsz, hogy nem vagy magadban biztos…
Egy napon arra ébredsz, hogy nem tudod mit gondolj a környezetedről…
Rossz érzés, s valahol ijesztő is.
Gondolkodsz, hogy vajon Te értettél valamit félre, vagy valóban egy kicsit átvertek, s nem kaptad azt, amit gondoltál, hogy kapni fogsz.
Gondolkodsz, hogy a szövegértésben vesztél el, vagy egyszerűen más nyelvet bezséltek?
Gondolkodsz, hogy Te ezt érezted ár az elején, de akkor miért nem hallgattál a megérzéseidre?
Gondolkodsz, hogy most mit kellene tenned, hogy emelt fővel gyere ki a játszmából.
Talán nem is kell tenned semmmit, hiszen ez be volt kalkulálva, mondjuk a negatív oldalon, de be volt,….
Tehát számíthattál rá;

Te buta lány…

Bizony, ha az életben ért valami jó, vagy rossz; minden esetben már- már kényszeresen, de írásba foglaltam… Az írás számomra kikapcsolódás, feltöltődés, de így vagyok egy kiadós beszélgetéssel is. Szeretm a magyar nyelvet, szeretem a szép, összetett mondatokat, szeretek dondolkozni, elmélkedni, merengeni, s a legtöbb esetben másokkal megosztani, így nagyon fontosak nekem a jó minőségű emberi kapcsolatok.
Mit értek ezalatt? Mindenképpen, jó komunikációs képességgel legyen megáldva, hogy tartalmilag megfeleljen az is nagyon fontos…
Talán már írtam, de szeretem azt érezni, hogy feltöltődök egy- egy beszélgetés által.
Nagyon.
Csak egy bökkenő van ebben, nagyon sok felszínes kapcsolatot, vagy akár nevezhetjük érdekkapcsolatnak is, fenntartani nehéz… És felesleges.
Ennyit mára, mennem kell…
Folyt. köv.