Karma, már többedjére.

Néha már egy zene meghallgatása, és egy hang meghallása olyan erős benyomást tud tenni rám… Mind női, mind férfi hangról, hangszínről legyen szó…
A zenéről nem is beszélve, amikor egy szenvedélyesebb tempó, egy temperamentumosabb, kitartottabb hang szinte már az egekbe képes a lelkemet emelni!
Szeretem az adott pillanatot, amelyben élek, szeretem, ha művészi oldaláról mutatnak be valamit, vagy művészi vonatkozásában látok, tapasztalok és láttatok bármit.
Olyan egyszerűen szép a világ, amelyben élünk.
Csak sok esetben elrohanunk mellette, nem nézzük meg jobban, nem érintjük meg, nem tapasztalunk.
Meg kellene állni, most ebben a pillanatban, s körülnézni magunk körül.
Például a szék, amelyen éppen ülünk, egy (ha nem kettő) ember munkája, a ház, melynek az ablakán kitekintünk több ember aprólékos megtervezése, és álma.
Csodálatos, és örülök, hogy élhetek!!!
ÉLni jó, ha néha még úgy is érezzük, hogy csak bolyongunk,

Te buta lány…