A szeretet olyan igaz, s őszinte, tapasztalás és megélés egyvelege, együttérzés, odaadás… Semmiképpen nem birtokló, a birtokló, őszinte szeretet, mint olyan nem létezik, hiszen semmiképpen nem szeretetről beszélnénk abban az esetben.
Hagyni kell szeretni, teret kell adni a másiknak, hogy megélje és kiadja önmagát, nem akkor szeretünk a leginkább, mikor fogjuk a kezét, s úgy szorítjuk, hogy már fájdalmas a másiknak, nem akkor szeretünk legjobban, legodaadóbban, mikor az ajkunk folyamatosan a másik ajkán csüng, s a csókjainktól nem kap levegőt, s csak úgy kapdos a levegő után.
Az igaz szeretet talán már szabályoktól mentes, nem kellenek hozzá ismérvek, támpontok, nem kell órákat magyaráznunk annak, aki tudja, és átélte már mi is az valójában.
A szeretet kicsomagol, biztonságot nyújt, és ad, és nem utolsósorban folyamatos, állandó.
A szeretetben nincsenek, nem lehetnek önző gondolatok.
De a szeretet ezzel szemben nem ragaszkodó.
A szeretet gyönyörű, és finom.
Az életünk egyik fontos, kimaradhatatlan mozgatórugója.
S még egy fontos momentum: A SZERETNI főnévi igenévnek a valóságban NINCS MÚLT IDEJŰ ALAKJA.