Néha úgy érzem, csak úgy sodor az élet, s azután rájövök: sokkal több ez annál… Mindennek meg van az oka, s nem véletlenül történt semmi.
A Sorsomban hiszek, valamit meg kell, hogy alkossak; nem veszhetek el csak úgy, nyomtalanul a semmibe.
Nem múlhatok el anélkül, hogy valami igazán eredetit, újat nem alkottam volna.
Van, amikor túl sokat merengek – talán- nem igazán fontos dolgokon. Mégis, hiszem, hogy ezek a gondolatok előrébb visznek, megmozgatnak; ha szellemi szinten is.
Nem véletlenül van az az adottságunk, hogy gondolkodhatunk, levonhatjuk a konzekvenciát és a tetteink, cselekedeteink miértjét módunkban áll megfogalmazni. Csodálatos önmagában az emberi lét, a létezés, az, hogy érző lényként élhetjük meg az anyagcsere, a nyers test, és valami megfogalmazhatatlan csoda egyvelegét.
Érdemes élni, mert alkothatunk.
Érdemes alkotni, mert élhetünk.