Csodálatos érzés, ha tudod nem vagy egyedül.
Csodálatos érzés, amikor egy érintés minden porcikádat átjárja.
Csodálatos szenvedni, a csoda megélésétől—
Bizony “olykor- olykor”, engednünk kell magunknak.

 olyan érdekesek az álmok… Néha előre meglátok dolgokat, vagyis megér

Ma kezdem a blogomat írni…
A gondolataim szerteszét, össze- vissza cikáznak, hiszen azt sem tudom, hogy hol kezdjem, ami bennem van, amit átéltem, amit meg szeretnék osztani. A születésnél? Nem, nem , hiszen akkor általános önéletrajznál lyukadnánk ki, amit nem szeretnék, egyáltalán nem ez a szándékom.
Talán fontos lenne majd a gyermekkoromat megemlíteni, mivel igen fontos “állomása” az életemnek. A gyermekkorom mindenre; többek között a mindennapjaimra, tehát: a mai napra is rányomta bélyegét: hiszem.
Nem lesz könnyű belekezdeni abba a rengeteg negatív, s brutális élmény -ami gyermekkoromat kísérte, kísértette- leírni. De úgy érzem, hogy mindenképp’ el kell, hogy kezdjem valahol.
Itt kezdem. Az Interneten, s ha működik az elvem egyszercsak kiforrja magát, s egységgé alakul az írásom.
Ennyit mára, holnap belevetem magam, s elmesélek mindent, ami engem ért, és foglalkoztat.
Tehát: holnap.

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

S félek nagyon, hogy elvesztegetem az időmet, ami nagyon kevés…
Átlagban meddig is él egy ember?
– Ugye nem is olyan sokáig?
 S “olykor- olykor” elkap, megfog a félelem, a szorongás, hogy elszaladt huszonkét év, s ez már – akárhogyan is nézzük- már maximum az 1/4- e az életemnek, s maximum már csak 3x ennyi van “hátra”.
Muszáj ilyen sokszor, a későbbiekben még többször idéző jelet használnom, hiszen nagyon sokszor csak metafórában vagyok képes kifejezni azt, amit érzek, gondolok.
S nnagyon sok gondolat jár, forog a fejemben már gyermekkorom óta…
Sokszor nem is tudom  hová tenni őket.

Mindenképpen írásba fogom foglalni magam. Mindent, ami csak a fejemben jár…
Holnap kezdek neki, akármennyire is fog fájni, ha fel is szakítok sebeket, de kiírok magamból mindent, de tényleg mindent. Jobb lesz így. S egyszer csak kiforrja magát és eggyé lesz, s megfogant az én gyermekem, az én betű halmazom, mely egyik pillanatról a másikra értelmet nyer ebben a személytelen világban. S megfogan hosszú vajúdás után.
Holnap elkezdődik az én édes terhem , s világra hozom a gondolataimból fogant könyvemet.
Csak nehogy ikrek legyenek:)

Annyiszor gondolkoztam azon, hogy mennyire megnyugtató számomra az írás, hogy a gondolatok, amelyek a fejemben vannak, nem hiábavalóak.